Hatalmas bulit akart. Rengeteg barátja volt, hiszen életszeretete, zabolázhatatlan jókedve vonzotta maga köré társait, egyszerre, és fenntartás nélkül szerették gyerekek és szüleik ugyanúgy, mint ahogy egyetemisták, vagy segédmunkások is.

Harminc évből húszat - az életfogytiglan 16 év! - töltött egy tolókocsiban, úgy, hogy kezét nem tudta szájáig felemelni.

Mindig volt körülötte olyan, mindig voltak többen is akár, hogy kanalát szájáig emeljék.

Megtervezte az új lakást, gyönyörű lett. Látja vajon?

Lányom köszönteni ment, és akkor tudta meg, hogy Szilvi már egy hete elment.
Szilvi édesanyja meghívta azokat, akiket Szilvi - a kinyomtatott meghívók szerint! - szívesen látott volna.

Lányom és feleségem a meghívottak között volt. Nemrég jöttek haza. Elmondták, hogy minden meghívott ott volt.

Azt hiszem, Szilvi is.

Szilvi

Itt nem tudtál járni, de fent
         repülsz, mint a gondolat.
         Csak így lehet, hisz’ társad, a
         kerekesszék lent maradt.

         Életfogytos börtönödnek
         vége - születésnapod.
         Harmincgyertyás tortát esznek
         Veled már az angyalok!

2003. március 1.

Fényképeim
versek, 2000 - 2003

- Előszó

- Ujjgyakorlatok

- Elmentek

- Szóval én!

- Ennyi

- Egy izgalmas krimi:

Macska a barázdában I.

Macska a barázdában II. (Hasadó kutyabőr)

Kécza Sanyi barátom és volt matróztársam útiemlékei