Elmentek
Zárai Márta
Önéletrajz (bemutatkozás helyett)
Négy évig ült szobájában,
búsan, egyedül.
Jánosra, a közös múltra
gondolt legbelül.
Tolószékes magányban az
idő nem telik...
De mára a finom homok
lepergett szemig!
Szék-börtönét hátrahagyva,
száll, mint a dalok,
- miket vele énekelnek
már az angyalok...
2001. március 31.
Fényképeim
versek, 2000 - 2003
- Egy izgalmas krimi: